Politico - Szeptember 9

    „Gülen függetlenségéért súlyos árat fizet, de nem sajnál semmit”

    POLITICO – 2016.09.09

     

    A visszavonultan élő muszlim vallási vezető a törökországi puccsról, Erdogannal való kapcsolatáról és törökországi visszatéréséről beszélt egy közelmúltban készült interjúban.

    Fethullah Gülen, a török kormány által a nemrégiben történt puccskísérlet előkészítésével vádolt muszlim hittudós hosszú évek óta visszavonultan él és csak nagyon ritkán ad interjút. Az őt ért vádakkal kapcsolatban azonban most szeretné tisztázni a nevét.

    Gülen nemrégiben válaszolt a POLITICO írásban feltett kérdéseire, amelyet az alábbiakban közlünk teljes egészében:

    Ön ragaszkodik ahhoz, hogy az ön által vezetett mozgalom békés és politikától mentes. Ugyanakkor több forrásból is azt olvashatjuk, hogy a Hizmetnek van egy sötét oldala, ahol bizonyos emberek arra készülnek, hogy a kormányzati szervekbe beépülve előkészítsék a hatalomátvételt. Igaz ez? Ha nem igaz, akkor lehetséges, hogy mindez az Ön tudta nélkül történik?

    Közel 30 évig szolgáltam hitszónokként mielőtt az Egyesült Államokba jöttem és a barátaim elkezdték terjeszteni a velem készült beszélgetéseket miután letelepedtem. Több mint 70 könyv jelent meg, amely ezeket a beszélgetéseket és a cikkeimet tartalmazzák. Teljesen természetes, hogy a török kormányzati szerveknél dolgoznak olyanok, akik osztják a nézőpontomat, mint ahogyan az is, hogy vannak olyanok, akik nem értenek egyet velem.

    A tanításaim mindig is etikusak voltak és tisztelem a törvényt. Ha valaki a követőim közül törvénytelenséget csinál vagy etikátlanul viselkedik, vagy akárcsak ellenszegül a feljebbvalójának, akkor azzal elárulja a tanításaimat és ilyen esetben az ügy kivizsgálását tartom helyesnek.

    Ha nem létezik diszkrimináció, akkor a kormányzati intézmények a társadalom különböző vetületeit és rétegeit tükrözik. Nyilvánvaló, hogy a török kormányzatban is különböző politikai és vallási orientációval rendelkező tisztségviselők dolgoznak. Vannak nacionalisták, neonacionalisták, maoisták, kemalisták, alevik, baloldaliak, a szúfi rendekkel szimpatizálók és mások is. Hosszú évtizedekig a kemalistákon kívül egyik csoport sem tudta érvényre juttatni saját identitását a politikai diszkrimináció következtében. Most pedig annak lehetünk szemtanúi, hogy az erdogani rendszer felé mutatott lojalitás felváltja az atatürki elvekkel kapcsolatos lojalitást, mint elfogadható identitás.

    Minden török állampolgárnak alkotmányos joga kormányzati intézményekben dolgozni, ha megfelelnek a követelményeknek. Egyszerű rágalom, ha bizonyítékok nélkül vádolnak valakit aljas szándékokkal. Ha az emberek a megtorlás miatt félnek vállalni az identitásukat, akkor az a rendszer hibája, nem pedig az övék.

    Az általam létrehozott mozgalomnak soha nem volt célja a törökországi rendszerváltozás. Éppen ellenkezőleg: 22 évvel ezelőtt, még 1994-ben nyilatkoztam azt, hogy nincs visszatérés a demokráciához vezető úton sem Törökországban, sem másutt a világon. Ez a jövendölés a demokrácia melletti elköteleződésemet is jelezte. A manapság Erdogant támogató újságírók akkor súlyos kritikákkal illettek és már-már hitetlennek tartottak. Az 1990-es és 2000-es években, amikor a hadsereg befolyásolta a belpolitikát, többször vád alá helyeztek, de sohasem került elő semmilyen bizonyíték ellenem azzal kapcsolatban, hogy a demokratikus rendszer helyett valami más megvalósításán fáradoznék.

    Mit gondol a mozgalom jövőjéről annak fényében, hogy puccskísérlet után török vezetők ellenségként beszélnek önökről?

    Erdogan elnök eltökéltnek tűnik abban a szándékában, hogy megszüntessen minden Hizmet-szimpatizánsok által alapított intézetet és megakadályozza, hogy új szervezetek jöhessenek létre. Ez nemcsak a török alkotmánnyal, hanem az ország által vállalt nemzetközi szerződések tartalmával is ellentétes. Amíg azonban a világ vezetői nem lépnek fel hatékony eszközökkel Erdogan boszorkányüldözése ellen, addig erős ellenzék nélkül megállíthatatlan lesz az elnök.

    A barátaink eddig békés tüntetéseken és a bíróságon védték meg jogaikat. Manapság már az ügyvédi irodákban is razziázik a rendőrség és letartóztatják a jogvédőket. Egyszerűen elvették az emberek jogát, hogy megvédjék magukat a bíróságon. Az Erdogan-rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy az erőszak irányába terelje ezeket az embereket. Eddig azonban sikerült békés eszközökkel ellenállni és meggyőződésem, hogy ez így is fog maradni. Ugyanakkor sok Hizmet-szimpatizáns már elhagyta az országot, hogy külföldön keressen munka- vagy befektetési lehetőséget.

    Ez egy sajnálatos veszteség Törökország számára, de sokak számára ez az egyetlen esély, ugyanis a kormány már több százmillió dollár értékű ingatlant foglalt le. Reménykedem benne és imádkozom azért, hogy ez az őrület ne tartson már sokáig.

     

    Ha az amerikai kormány az Ön kiadatása mellett dönt, beleegyezik majd a döntésbe?

    Az Egyesült Államok kormánya mindig is a joguralom mellett állt és tiszteletben tartotta a szabadságjogokat. Éppen emiatt tisztelet övezi világszerte. Ezért nem gondolom, hogy Washington feladná a hagyományos politikáját, csak mert Erdogan hajthatatlan a kérdésben. Ha mégis megvalósulna az a valószínűtlen forgatókönyv, hogy politikai nyomásra kiutasítanak, akkor – mint már korábban is említettem – nem lesz szükség arra, hogy erőszakkal eltávolítsanak az országból. Veszek magamnak egy jegyet és saját akaratomból megyek majd.

    Nem magam miatt aggódom, hanem amiatt, hogy Erdogan elnök makacssága miatt veszélybe kerülnek Törökország amerikai és NATO-val való kapcsolatai. Mind az Egyesült Államok, mind pedig a NATO kulcsszerepet játszott, hogy felszámolhassuk az egypártrendszert Törökországban. Ha Ankara kapcsolata az USA-val és a NATO-val rosszabbá válik, akkor az semmiképpen nem lesz jó hatással a török demokráciára sem.

     

    Igaz, hogy Erdogan elnök és Ön egykor barátok és szövetségesek voltak? Ha így van, mi okozta Önök között a feszültséget és mi vezetett a jelenlegi helyzethez?

    Több elemző is szövetségként értékelte a kapcsolatunkat, ami azonban így nem igaz, mivel sosem álltunk egymáshoz nagyon közel. Két vagy három alkalommal találkoztunk személyesen még mielőtt a választásokon indult volna. Amikor az általa létrehozott párt elindult a választásokon, én már az Egyesült Államokban éltem és így a szavazáson sem tudtam részt venni. A Hizmet szimpatizánsai azonban őt támogatták szavazataikkal és a médián keresztül is.

    A támogatásuk oka nem bonyolult. A 2002-es parlamenti választásokra készülvén Erdogan Jog és Fejlődés Pártja ígéretet tett rá, hogy demokratikus reformok segítségével előmozdítja Törökország EU-csatlakozását, fejleszti az emberi jogokat, jobb nemzetközi kapcsolatokat épít ki, leszámol a korrupcióval és az emberek minden alapot nélkülöző nyilvántartásával és megkülönböztetésével. Ezen ígéretek miatt támogattuk őket a barátaimmal együtt.

    A 2011-es választások előtt azt ígérték, hogy új, demokratikus alkotmányt fognak megalkotni a civilekkel egyetértésben és a katonai vezetők beleszólása nélkül. A választások megnyerése után azonban leállították az addig megkezdett demokratikus reformokat. Az új alkotmány először csak az elnöki rendszer bevezetésével akarták kihirdetni, de aztán végül teljesen elfelejtődött az alaptörvény.

    A magam részéről korábban is támogattam az elnöki rendszer bevezetését, ha annak alapja az amerikai vagy francia modell lesz, ahol a fékek és ellensúlyok rendszere korlátozza az elnök hatalmát. Erdogan elképzelése azonban inkább a szultanátushoz hasonlított. Egy ilyen politikai rendszert nem tudnék tiszta lelkiismerettel támogatni.

    Erdogan elkezdett nyomást gyakorolni rám és a Hizmetre, hogy álljuk ki a prezidenciális rendszer javaslata mellett. A nyomást azzal fokozta, hogy elkezdett a Hizmet intézményeihez hasonló tevékenységet folytató állami szervezeteket támogatni és az előbbieket bezárással fenyegetni. Ha akkor elfogadjuk a követelését és lojálisak leszünk hozzá, akkor ma a török kormány teljes támogatását élveznénk. De elutasítottuk és ezért az elnök bosszújának áldozatai vagyunk már három éve.

    Talán ez volt a függetlenség ára. Meglehet, súlyos ár, de nem sajnálok semmit és úgy gondolom, hogy a barátaim is így vélekednek. Egyedül csak azt sajnálom, hogy az ország szenved, amiért senki nem tud fellépni Erdogan gátlástalan ambícióival szemben.

     

    Ha lenne alkalma beszélni Recep Tayyip Erdogan és Barack Obama elnökökkel, milyen mondanivalója lenne számukra?

    Nem hiszem, hogy Erdogan érdemesnek tartana, hogy beszélgessünk. Korábban próbáltam őt elérni levélben a kormány által folytatott diszkrimináció és a kurdok helyzetének ügyében, de sohasem vette ezeket a kísérleteket komolyan. Így most csak azért tudok imádkozni, hogy Isten adjon számára elég bölcsességet, hogy ne vezesse káoszba ezt a nagyszerű országot.

    Szemtanúja voltam, amint Obama elnök próbálja a jó viszonyt fenntartani Törökországban, annak ellenére, hogy egy autoriter vezetővel volt dolga. Az amerikai-török kapcsolatok mindkét ország számára nagyon fontosak, de Törökország számára létkérdés. Elkeserítőnek tartanám, ha a viszony negatív irányba változna. De be kell látni, hogy Erdogan belpolitikai lépései ellentétesek az Egyesült Államok és NATO alapvető értékeivel.

    Aggódom amiatt, hogy amíg a jó viszony megtartásán fáradoznak, meginog a jó kapcsolatok alapja. Az általam olvasott sajtójelentésekből arról értesülök, hogy Törökországban az ISIS-hez hasonló erőszakos szervezetek nyerik el az emberek hallgatólagos támogatását, miközben a PKK-val folytatott harcok során civilek is áldozatul esnek és Erdoganból olyan nemzeti hős válik, aki valójában az egész régiót destabilizálja. Az országban növekszik az Amerika-ellenesség, amiben az Erdoganhoz közel álló médiának nagy szerepe van.

    Nagyon nehéz fenntartani a jó kapcsolatokat és közben megakadályozni, hogy Törökországból egy újabb közel-keleti autoriter rendszer legyen, de hiszem, hogy Obama elnök tanácsadóinak helyes iránymutatásával sikerül megoldani ezt a kihívást.

     

     

    Forrás: politico.com

    © 2017 fethullahgulen.hu