Le Monde - December 17

    Muszlimok, kritikusan felül kell vizsgálnunk az iszlám értelmezését

    2015.12.17

     

    Nincs rá szó, hogy őszintén kifejezzem szomorúságomat és felháborodásomat az ISIS-féle terrorcsoportok által elkövetett mészárlásokkal kapcsolatban. Osztom a világ másfél milliárd muszlimjának kétségbeesését, hogy az ilyen csoportok vallási köntösbe öltöztetve téveszméik nevében követnek el terrorcselekményeket.

    Nincs rá szó, hogy őszintén kifejezzem szomorúságomat és felháborodásomat az ISIS-féle terrorcsoportok által elkövetett mészárlásokkal kapcsolatban. Osztom a világ másfél milliárd muszlimjának kétségbeesését, hogy az ilyen csoportok vallási köntösbe öltöztetve téveszméik nevében követnek el terrorcselekményeket. Nekünk, muszlimoknak különleges felelősségünk van, nemcsak azért hogy embertársainkkal kéz a kézben védjük meg világunkat a terrorizmus csapásaitól, hanem azért is, hogy segítsünk megtisztítani hitünket a rajta esett folttól.

    Könnyű egy identitást elvontan csak szavakkal és jelképekkel hirdetni. Az ilyen kijelentések őszinteségét azonban csak azon mérhetjük le, ha összehasonlítjuk tetteinket az általunk hirdetett identitás alapértékeivel. Egy hit valódi próbája nem a szlogen, és nem is az öltözködés módja; hitünk valódi próbája méltónak lenni az összes világvallással közös alapértékeinkhez, az élet szentségének és minden ember méltóságának tiszteletéhez.

    Kategorikusan el kell ítélnünk a terroristák által hirdetett ideológiát, és helyette egyértelműen és öntudatosan egy pluralisztikus gondolkodásmódot kell támogatnunk. Végül is etnikai, nemzeti és vallási identitásunknál előbbre való közös emberi mivoltunk, amit minden egyes barbár tett háttérbe szorít.  A francia állampolgárok, akik életüket vesztették Párizsban, a síita muszlim libanoni polgárok, akik egy nappal korábban Bejrútban vesztették életüket, és az a számos iraki szunnita muszlim, akik ugyanazon terroristák kezétől haltak meg, mindenekelőtt emberi lények. Civilizációnk nem fejlődik tovább, amíg az emberek szenvedését nem tekintjük egyformán tragikusnak függetlenül vallási és etnikai hovatartozásuktól, és nem adunk rá ugyanolyan elszánt választ.

     

    A muszlimoknak is el kell utasítaniuk és el kell kerülniük azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek eddig csak abban segítettek, hogy ne kelljen szembenéznünk társadalmi problémáinkkal. Ehelyett a valódi kérdésekkel kell megküzdenünk: a magunkban fel nem ismert autoritárius szellem, az otthoni fizikai bántalmazás, a fiatalok elhanyagolása, a kiegyensúlyozott oktatás hiánya okozza, hogy közösségeink teret adnak totalitárius gondolkodásmódú csoportok toborzásának? Az alapvető emberi jogok és szabadságok, a jog uralma, és a közösségeinken belüli pluralista gondolkodásmód megalapozásában vallott kudarcunk az oka, hogy sokan azzal küzdenek, hogy alternatív utat keressenek?

    A legutóbbi párizsi tragédia egy újabb emlékeztető mind a teológusoknak, mind az egyszerű muszlimoknak, hogy határozottan utasítsák el, és ítéljék el a vallásunk nevében elkövetett barbár tetteket.  Mindazonáltal jelen pillanatban az elutasítás és az elítélés nem elég; harcolni kell a muszlim közösségekben folyó terrorista toborzás ellen, és állami intézmények, vallási vezetők és a civil társadalom szereplőinek hatékony együttműködését kell szembeállítani vele. Közösségi szintű törekvésekre van szükség ahhoz, hogy minden olyan tényezőt kezeljünk, ami a terroristák toborzó tevékenységét segíti.

     

    Közösségeinkben megfelelő hálózatot kell létrehoznunk, hogy azonosítsuk a veszélyeztetett fiatalokat, és a családjuknak nyújtott tanácsadással és egyéb támogatással megelőzzük, hogy az önpusztítás útjára lépjenek. Proaktív, pozitív kormányzati elkötelezettséget kell szorgalmaznunk, hogy az elkötelezett muszlimok odaülhessenek ahhoz az asztalhoz, ahol a terrorellenes intézkedéseket tervezik, és elmondják ötleteiket. Ifjúságunkat meg kell tanítanunk, hogyan fejezhetik ki demokratikus eszközökkel támogatásukat és ellenérzésüket. Az, hogy a demokratikus értékeket időben integráljuk az iskolai tantervbe, döntő szerepet játszik abban, hogy a fiatal szellemeket a demokrácia kultúrájára neveljük.

    Ilyen tragédiákat követően a történelemben mindig erős reakciók jutnak a felszínre. Mind az iszlám- és vallásellenes érzelem, mind az, ha a kormányok a biztonságra törekedve bánnának muszlim polgáraikkal, kontraproduktív lenne. Európa muszlim polgárai békében és nyugalomban szeretnének élni. A negatív hangulat ellenére arra kell törekedniük, hogy nagyobb elkötelezettséggel segítsék a helyi és nemzeti kormányokat egy befogadóbb szellem létrehozásában, amely jobban integrálja közösségüket a nagyobb társadalomban.

     

    Az is fontos, hogy mi, muszlimok kritikailag vizsgáljuk felül az iszlám értelmezését és gyakorlatát korunk feltételeinek és követelményeinek, valamint a kollektív történelmi tapasztalatunknak a fényében. Ez nem jelent szakítást a felhalmozott iszlám tradícióval, inkább egy intelligens kérdésfeltevés, hogy megerősíthessük a Korán és a prófétai hagyomány igaz tanításait, amelyeket elődeink igyekeztek feltárni előttünk.

    Proaktív módon háttérbe kell szorítanunk vallásos forrásaink elfajzott ideológiák által történő, kontextusából kiszakított olvasatát. A muszlim gondolkodóknak és értelmiségieknek bátorítaniuk kell a holisztikus megközelítést, és át kell értelmezniük a középkori jogi döntéseket, hiszen ezek olyan állandó konfliktus közepette születtek, amikor a vallási és a politikai hovatartozás gyakran egybeesett. Magát a hitet meg kell különböztetni a dogmatizmustól. Nem lehetetlen, sőt, kifejezetten nagy szükség van rá, hogy újraélesszük a gondolatszabadság szellemét, aminek az iszlám újjászületését köszönhetjük, miközben hűek maradunk a vallás ethoszához. Csak ilyen légkörben tudják a muszlimok felvenni a harcot a gorombasággal és a szélsőséges erőszakkal.

     

    A legutóbbi eseményeket követően szomorúan tapasztalom a civilizációk összecsapásáról szóló elmélet újjáéledését. Nem tudom, azok, akik ezt a hipotézist először megalkották, vízióikra vagy vágyaikra hallgatva tették-e. Egy biztos, ennek a retorikának az újjáéledése napjainkban a terrorista hálózatok mozgósítási törekvéseit szolgálja. Szeretném egyértelművé tenni, hogy aminek tanúi vagyunk, nem a civilizációk összecsapása, hanem az emberiség közös civilizációjáé a barbársággal.

    Muszlim polgárokként az a feladatunk, hogy minden sérelmünk ellenére részt vállaljunk a megoldásból. Ha világszerte meg akarjuk védeni a muszlimok életét és polgári szabadságjogait, és vallástól függetlenül minden ember békéjét és nyugalmát, cselekednünk kell, hogy szembeszálljunk a szélsőséges erőszak jelentette probléma minden dimenziójával, legyen az politikai, gazdasági, társadalmi vagy vallási. Életünk által mutatott erényes példával, a vallási források szélsőséges értelmezéseinek hiteltelenítésével és háttérbe szorításával, éberen figyelve ennek ifjúságunkra gyakorolt hatására, valamint a demokratikus értékek oktatásba történő korai integrálásával szembeszállhatunk az erőszakkal és a terrorizmussal, akárcsak a hozzájuk utat nyitó totalitárius ideológiákkal.

     

    A cikk a Le Monde 2015. december 17-i számában jelent meg.

     

    © 2017 fethullahgulen.hu